Ez egy ilyen Story lesz...

Harmadik fejezet ---- 2057 - Október 17

 - A szokásos reggeli ébredések egyike. Útálok felkelni - Gondoltam, és kinyitottam a szemeimet. Azonban a megszokott, kissé sárgás tapéta helyett a teljes sötétség fogadott. Mivel a tisztán fejjel gondolkodás sohasem volt az esetem, ezért az egyetlen logikus tett - A villanykapcsoló megkeresése - helyett inkább az ágyból kiugrás macerásabb folyamatát választottam. Választottam volna, ugyanis le voltam kötözve. - Hát, ez lehet hogy gondot fog okozni... -
 Dehát úgysem tehetek semmit, azt sem tudom, hol vagyok. Ez furcsa... az utolsó dolog amire emlékszem, hogy egy fekete köpenyes alak rohan előttem, minden füstöl, és megcsúszom, és... Még élek? - Nem mondom, hogy mélységesen megráz a dolog - De az a pokoli fájdalom, ami akkor marcangolta a testemet... Nem igazán adott második lehetőséget. Ilyenkor jöhet a szokásos kérdés: - meghaltam? - Csakhogy a kezemet dörszölő bilincsek igen valószínűtlenné tették a dolgot. Így hát vártam. Biztos nem ok nélkül kötöztek le - remélem -

 - Hé, Puma! Már nem élesztgeted azt a pikkelyes srácot? Nem izgat az az érdes bőre, mi? - 
 - Inkább ő, mint te, szúnyog! Neki legalább nem kell másokat szivornyáznia ahhoz, hogy kinézzen valahogy. Már ha a szemeidtől eltekintünk... Mert azok erőteljesen RONDÁK -
 - Tudod mit? Szekáld inkább az újoncot! Nekem úgy sincs időm a cicuskákkal bajlódni... -
 - Cicuskákkal mi? Én legalább még melegvérű vagyok... -

 Végre nyílik az ajtó. A fejemet sajnos nem tudom hatalmas szögekben elfordítani, bár mintha könnyebben menne, mint máskor...
- Jó reggelt, kígyó. Hogy aludtál? - Kellemes női hang. Mi lehet ez a kígyózás? És honnan ismer engem? Végre sikerül úgy fordulnom, hogy megpillanthassam fogvatartómat... Aki egy nő. Hosszú, rozsdavörös haja kellemesen formás arcot keretez, amiben azonban ott bújkál valami meghatározatlan vadság... És miért visel napszemüveget? Sötét van...
- Jó mély benyomást tehettem rád, ha nem is üdvözölsz. Tettem egy-két óvintézkedést, azért, hogy ne történhessen meg a szokásos. Na kezdjünk is ne... -
- Hol vagyok? - Szakítom meg a monológot. - És miért hívsz kígyónak? Ismerlek egyáltalán? Miért vagyok lekötözve? - És a szokásos kérdések, amiket az ember feltesz ilyen helyzetben. Jobban belegondolva ezeket nem tudhatnám, hiszen ez az első elrablásom. Biztos a TV teszi. És még azt mondják, hogy butít. Hát, néha mindenesetre jól jön.
- Éppen ezekről akarok veled beszélni. Először is, a nevedet később magyarázom meg. Mivel egy-két alkalommal az általad levont következtetések ahhoz vezettek, hogy újra kiütötted magad, ezért úgy döntöttem, hogy mesélek, mielőtt bemutatlak az új önmagadnak  -
- Mi van? Milyen "új önmagamnak"??? -
- Hallottál már a DyNaS-ról? Vagy a DNS-ötvözési Projectről, amit az a drágalátos óriásvállalat titkol előlünk? Már hogy hallottál volna... tudod, te is - hm... - áldozatul estél a kutatóknak. Egy kórházban találtunk meg, illetve talált rád egy - hát, erről nehéz beszélni - kissé "érdekes" tesztalany. Ő hozott ide. Tudod, a tested átesett egy-két változáson, amiről fogalmad sem lehet. Egy kissé lehet, hogy le fog borzasztani a dolog... Szúnyog, Szarka! Hozzátok a tükröt!... -

II / 6.

 - Még mindíg eszméletlenek, doktor? - Kérdezte az M.S.E. Genetikai kutatócsoport vezetője. - Minél hamarabb megtudjuk, mi történt, annál hamarabb rábukkanhatunk az Alanyra, és folytathatom a kutatást! -
 - Az egyik páciens ma magához tért rövid időre, de nem tudja, hol van, nem képes érzékelni a környezetét. Ha javulás áll be az állapotában, haléadéktalanul értesítem önt. -

--- Meghatározatlan idő múlva, egy kórteremben ---

 - Tehát. A kartonja szerint ön Jefferson Clark, biztonságiőr és bérzsaru. Önt vezényelték ki az alakulattal a klinikára. El tudná nekünk magyarázni, miért nem teljesítették a feladatukat?  - A kérdezett egy kórházi ágyon fejszik, karjába számtalan cső pumpálja az életet adó táplálékot. Mellette egy ápoló, a monitorokat figyeli. Szembe vele a Security vezetője, fekete öltöny, napszemüveg.
 - Ne.. nem emlékszem mindenre, volt valami a falakon belül, ami előttünk érkezett. A.. a portán senki, azaz senki élő nem tartózkodott, a portásnő holttestén kívül - 
 - Mi semmilyen holttestet nem találtunk a helyszínen - hirtelen közbeszólás szakítja meg a szaggatott monológot -
 - Pedig rentgeteg halott volt... Az a lény.. Úgy nézett ki, mint egy egyszerű csavargó, de árasztotta magából a dögvészt... Darazsak, pókok, ezernyi rovar nyüzsgött körülötte, rajta, és még benne is! A.. -
 - A beteg eszméletét fogja veszíteni! Hagyja békén! - Az ápoló a monitorokat figyelve jut erre a következtetésre.
 - Mi lett a csapatával? -
 - Mi, mi menekültünk, és bezárkóztunk a kórházi ebédlőbe, de sokunkat elkaptak a rovarok... Láttuk, ahogy felfalják a betegek holttesteit, és minket is megtámadtak... de miután bezárkóztunk, a szellőzőn keresztül visszatértek valahová - vagy valakibe... Ennél többet nem tudok. Valami anyagtól, gondolom a rovarok mérgétől olyan furcsán lassú le... - A beteg szeme itt lecsukódott.
 - A fenébe! Így sohasem találjuk meg az alanyt! Bár, ez a lény erősen hasonlít valakire az adatbankban. Ideje utánanéznem. -
 - Mi legyen a beteggel? -
 - A Mecha-laborban pont keresnek még egy-két kísérleti alanyt, tűntesse el -  

II / 5.

 Ébredj, kicsi Kígyó! - A csendet kellemes, doromboló női hang szakítja félbe. A megszólított lassan felül. Egy rosszul megvilágított, vélhetően föld alatti szobában van - hiszen nincsenek ablakok, illetve az egyetlen ablak alatt egy fekete földkupac árválkodik - A berendezés szegényes, a tapéta szakadozik, a szoba sarkában lévő ágy pont egy törött tükörrel áll szemben...
 A tükörképét látva a férfi összerezzen, és körmeivel elkezdi kaparni az arcát. Lassan meginduló vérpatakok kezdenek csordogálni a feltépett bőr alól, de ekkor egy karcsú kéz kapja el a csuklóját.
 - Muszály mindíg így viselkedned, kicsi Kígyó! Már unom, hogy folyton nekem kell kitisztítani a sebeidet - Szól a hang. A férfi lassan arra fordítja a fejét. Az ágy mellett egy szék áll, támlával az ágy felé, és a széken terpeszben egy nő ül. Hosszú, vörös, göndör haja, keskeny, dacos álla, apró orra eltörpül a szemei mellett. Ugyanis a szemeiből vágott pupilla figyel, és a szivárványhártyája is természetellenesen sárga.
 - Nyugi, még a végén újra megsérted magad! Nem kel megijedni. Puma vagyok. Még mindíg. Bár már elmondtam párszor, de úgy látszik, a kinézeted még mindíg mély traumát okoz neked... Igen látom, nem tetszik.. Na, már megint kezded. Ne nézz a tükörbe! A fenébe... Várhatok még egy napot -

 - Puma már megint az újoncot ébresztgeti? Kár volt befogadni magunk közé... Csak lefoglalja a tagok felét. Ráadásul bennt van az Üregben -
 - De attól még olyan, mint mi. És elfelejted, hogy ki hozta be... -
 - Istenem, Darázstól még mindíg kiver a víz... a szemei... az a DyNaS nem normális. Egy mészáros! -
 - Ezért jó, hogy nem közöttünk él. Egyszer bekattanna, és végünk! Egyébként neked nem a kapunál kéne őrködnöd? Na indulás! -
 - Nem éri meg, hogy látok éjszaka is! Kihasználtok... -  

II / 4. - Közjáték -

 --- Pár hónap múlva ---

 A "túlélőket", (mivel még nem tudni, mit éltek túl) az óriásvállalat magánklinikájára szállították. Egy steril szobában vannak éppen, bár a tudatuk hollétéről az orvosoknak nem sok fogalma van. Így, amíg a Japánt meg nem találják, a kopaszodó főorvos felfüggesztette a genetika-módosító kutatásokat. Mivel az M.S.E. emberkísérletekbe az óriásvállalat rentgeteg pénzt beleölt, azokat folytatni kellett, így a kutatók a túlélő zsaruk egy részét, akik mélyebben voltak a kómában, elkezdték mechanikus ezközökkel ötvözni. A legtöbb személy szervezete kilökte magából az implantátumokat, de sikeres kísérleti alanyok is készültek.

 A rendőrség közben tovább folytatta a nyomozást a robbantó kiléte és szándéka után, kevés (lényegében semmilyen) sikerrel. A maradványok annyira összeroncsolódtak, hogy lehetetlen volt megállapítani a személyazonosságot. Túlságosan is összeroncsolódtak ahoz, hogy ez természetes lehessen. Ismeretlen tettes ellen továbbra is folyik a nyomozás.

 A mammutcég, és Chen családja is keresi a srácot, aki teljesen felszívódott. Utóljára a klinikán látták, de hogy onnan hová tűnt, ara még elkeseredett találgatások sem történtek. A szakadt alak kilétére szintúgy nem sikerült fényt deríteni, és azt sem tudni, mi történt a klinikán, és hogy mi történt a személyzettel. A nyomozás még folyik, természetesen ismeretlen tettes ellen...

II / 3.

 Szokásos nap - szokásos esti műszak folyt a klinikán. Eldugott kis kertvárosi kórház volt, így nem sok páciense akadt a késői órákban, kivéve azt a fiatal japán srácot, akit a mentősök nemrég hoztak be egy hordágyon. A fiú nem volt magánál, ezt a portán dolgozó asszisztens-hölgy is észlelte. Nem igazán érdekelte a dolog, így hamar belefeletkezett a szokásos Trend-magazinjai egyikébe. De most, alig húsz perccel az esemény után egy új alak állt a recepciónál. A külseje nem volt igazán megnyerőnek nevezhető. Hosszú, vállig érő haja csimbókokban lógott a szemébe, és a hátára, hosszú, szakadozott barna ballonkabátja alig takarta el a sovány testén lógó, még a kabátnál is szakadtabb ruháit. A szeme erősen erezett, és folyamatosan mozgásban volt. Kissé megrémítette a hölgyet.
 Azonban a legrosszabb az volt az alakban, hogy a ruhája alatt valami, vagy valamik mozgtak. Nem igazán lehetett meghatározni, hogy mik, és ez igen nyugtalanító volt. Az alak haját is furcsán lengette a huzat, annak ellenére, hogy a légkondícionáló nem működött.

 Alig öt perccel később az M.S.E. kirendelt bérzsarui is a recepciót vizsgálgatták, azonban nem üdvözölte őket senki. Ugyanis a földön egy test hevert, valószínűleg női, bár az amorf, és felkavaróan színes duzzanatok nem sokat javítottak nemének megítélésében. Az asztalra kihelyezett terminálon a megfigyelő kamerák képei nem mutattak semmit egy fehéres masszán kívül, és folyamatos zúgást sugárzott a beléjük épített mikrofon. Így a zsaruk elindultak az épület belseje felé. Nem kellett volna.

 Másnap a kórház nem nyitott ki, és elérhető sem volt. Az odaérkező betegek unszolására egy járőr felfeszítette a kaput, és elindult körülnézni. Nemsokára egy teljes osztag, néhány mentős, és vegyvédelmisek zárták körül az épületet. Néhány rendőr elbarikádozta magát egy ebédlőben, ketten közülük meghaltak, a többiek valamiféle mesterséges álomban feküdtek. Őket elszállították megvizsgálni. Azonban a kórház többi része üres volt. Egy árva élő, illetve holt sem tartózkodott a steril falak között. A kamerafelvételek sem mutattak semmit. A hatóság kénytelen lesz várni, míg az a néhány áldozat magához tér...

II / 2.

 - Most kaptunk egy bejelentést az egyik kertvárosi kórházból. Az alanyt mentővel szállíttatta be a nővére, miután az hosszú órák alatt sem tért magához. Jó lenne, ha kiküldene egy egységet, és visszahozná -
A kopaszodó orvos a Security fejével, egy negyvenes éveit taposó, öltönyös, katonafrizurájú férfivel a földszint egyik hangszigetelt szobájában tartózkodik.
 - Értem uram. Esetleg kaphatnék több információt az esetről? -
 - Hát tudja, ezt nekünk nagyon nehéz... -
 - Ha előbb osztotta volna meg velem a kísérletek ügyét, akkor talán a szabotázs sem történik meg. Úgyhogy jó lenne, ha többet tudnék a helyzetről. -
 - Hát jó. Tudja, a molekuláris biológia terén hatalmas áttörést értünk el. Képesek lettünk ötvözni emberi és állati genomokat, és ezálltal őssejteket hozva létre, amelyek alkalmasak lettek volna szervek pótlására, de katonai célokra is. Ezek a kísérletek nem véletlenül folytak a föld alatti részlegekben... -
 - Igen, ezt már tudom. Ezért próbálnak folyamatosan szabotálni. Az emberkísérlet még mindíg nem etikus, doktor! -
 - Nem azért fizetem, hogy kioktasson! Szóval... hála a múlt heti akciónak, találtunk egy ujjabb alanyt. Szerencsére, vagy szerencsétlenségünkre a kísérlet sikeres volt... csakhogy nem számoltunk azzal, hogy a DNS-keveredés ekkora változásokat okoz... így az alany eltűnt. Az ön feladata lesz, hogy visszahozza. Nem akarjuk, hogy akármi is kiszivárogjon az itt zajló kísérletekről, ugyebár. -
 - Értem, uram. Egy kisebb különítményt küldök ki a kórházhoz. Fél órán belül ott vannak. -
 - Köszönöm hadnagy. Ugye megérti, teljes diszkrécióval kell eljárniuk. -  

Második fejezet ---- 2057 - Március 4

 Sötétség, halványodó fények, víz bugyogás. Egy tároló. Előtte orvosok tanácskoznak, két jelentékenyebb alany: Egy fiatalos, vörös hajú nő, és egy pocakos, kopaszodó férfi. Néhány elcsípett szó: Kísérlet, rizikó, tárolás. Ezután sötétség.
 Ujjabb kép: Erős, szögletes lámpa tűz a szembe, egy, a kopaszodó orvos maszkot helyez a páciens arcára. A végtagok zsibbadtak, a bal láb nem érződik. A kép halványul, és megszűnik.
 Álom: Hangos zaj, Üvegcsörömpölés. Sziréna, kiabálás. Rés a padlón. Következő kép: kanális. A kép furcsa, nem a megszokott szintről, hanem jóval lejjebbről jön. A lábak nem érződnek, a test furcsán amorf. A falak szinte suhannak, a sziréna hangja távolodik.

 - Jézus, Chen, hogy nézel ki? - A helyszín egy kertváros békés utcájának egyik háza előtt. A küszöbön Chen áll meztelenül, opálos nyálkával borítva. A ház a nővéréé. Az ajtóban ő áll. Gyorsan betessékeli Chent az ajtón, közben hangosan szitkozódik, élesszemű szomszédokat, és a gyorsan terjedő pletykákat emlegetve. Chen csöndesen összeesik az előszobában, amíg nővére törülközőt keres.

 Az M.S.E. Security furcsa feladatot kapott: Fésülje át a csatornát, és minden furcsaságot dokumentáljon, az esetleges embereket pedig fogja el. - Miért lennének emberek ebben a bűzlő kanálisban? - Kérdezi Jeff egy kollégáját. Amaz csak egy vállrándítással válaszol. A nap végeztével csalódottan, bár érdeklődő arckifelyezéssel jelentik felettesüknek, hogy mit (nem) találtak. Feltett kérdéseikre a válasz egyszerű: Csend. Nem igen becsülik meg a bérzsarut manapság...

Első fejezet ---- 2057 - Február - 27 Reggel

Vissza az ídőben. Helyszín: Az M.S.E. alagsori energia és gőzellátó csatornája. Reggel fél nyolc. A levegő dohszaggal teli, a portól élesen kirajzolódnak az imbolygó lámpák fénypászmái. Egy fiatal férfi beszélget öregebb társával, miközben karbantartási munkákat végeznek.

 - Már megint egy álmos reggel, szinte semmi sem történik, lassan megunom a munkám... - A megszólaló középmagas, vágott szemű férfi. Haja rövid, fekete, feltúrva a homlokáról. Egyszerű vörös munkásinget, és hozzá szakadt farmert, és vörös vászoncipőt hord. Arcán unott kifejezéssel törli a port a vastag, alaposan berozsdált gőzelvezetőcsövekről. Mellette egy idős, meggörnyedt férfi vakarja a rozsdát, kevés sikerrel.
 - Nemhogy örülnél, neki, Chen! Az M.S.E. legalább jól megfizet, és nem tartom valószínűnek, hogy idő előtt felmondanának neked... -
 - Hát igen, nehogy letörjenek azok a manikűrözött körmeik... Csodálom, hogy az adataik begépelését nem bízzák a magamfajtákra. Bár lehet, hogy nem bíznak meg bennünk. Nem is tudom, miért... Végülis a rasszizmus már nem divat! -
 - Én ott voltam, amikor Japán megtámadta az Északi egyesült földeket. Nem volt egy leányálom. Nem csodálom, hogy az emberekben megmaradt egy kis előítélet a ferdeszeműek iránt... Hallod, Chen! Ugye nem lenne probléma, ha elmennék, és megreggeliznék, ugye? Tudsz te figyelni a csövekre egyedül is, nem? -
 - A piálás egyszer megöl, öreg! Legalább reggel ne igyál... persze, én nem bánom. -

Az öreg lassan elcsoszog a helyszínről. Főhősünk fütyörészéssel róbálja elütni az időt, Igen kevés sikerrel. Így tovább sikálja a csöveket.

Fél órával később

 -- Ez nem lehet igaz! Az öreg biztos elaludt a reggeli boradagjától. Így sohasem érünk a munka végére... Amúgy is, hogy lehet bort reggelizni? -- Gondolja Chen. Elmélkedését gyomra korgása szakítja félbe, így ő is elindul az ellátó-kabinok felé. A csőrendszer egy valóságos labirintus, a falakból forró gőz szivárog, a nedvességtől csúszós padlón gombák tenyésznek. Ezen a helyen tényleg szükség van a karbantartó-személyzetre, bár ők nem az elvégzett munkáról híresek. Chen lassan odaér a felvezető rámpához. A rámpa végén Vaskos fémajtó fogadja, az ajtó mögött szekrények sorakoznak, minden karbantartóra egy. Balra a zuhanyzó nyílik, Egyenesen pedig az "étkezdébe" juthat be a megfáradt rozsdavakaró. Az étkezde berendezése igen puritán. Egy faajtó két tölgyfabakon keresztbefektetve, mellette autógumik szolgálnak ülőhelyként. Az étkezde mellett egy mágneskártya-záras ajtó vezet a külvilágba, vagyis az M.S.E. székház földszintjére... azonban Chennek az ajtón belépve más szúrt szemet...

- - -

Csend, sötétség. A levegő áll, alig mozdul valami. A nyugalmat egy patkány szöszmötölése zavarja meg egy pillanatra, de hamar eltűnik a szobafalat átütő csövek közelében. Távolról hang hallatszik, lassú csoszogás. Az ajtónál ügyetlen zörgés, a kilincs elfordul. A belépő keze a kapcsoló után kutat. Hirtelen mozdulat, halk csattanás. Még mélyebb sötétség. Egy vékony alak tünik fel az ajtó résén keresztül beszóródó fényben. Magas, utána hosszú, fekete köpeny hullámzik, fejére neonzöld készülék erősítve, felette széles karimájú kalap. Surlódó hang - a holttest lassan távozik az ajtó közeléből. A merénylő újra elhelyezkedik... Csend, sötétség.

Kb 20 perc múlva

 A csendet ismerős jelenet szakítja meg, a kilincs lenyomódik, és egy fiatal, japán srác lép be a helyiségbe. Idegesen körülnéz, és pillantása megakad a fürdőszoba-bejárat meglepően színgazdag küszöbén. Odalép egy szekrényhez, és egy hosszú fémrudat húz elő belőle. Elindul befelé...
 Mögötte az árnyak egy pillanatig mozogni látszanak, egy sötét alak oson ki az ajtón, el a rozsdamarta csövek irányába. Céltudatosan mozog, kezében egy frissen szerzett azonosító-kártya...

- - -

Jeff, született Jefferson Clark nem volt egy hirtelen haragú ember. Sőt, meglehetősen nyugodt természettel rendelkezett. Most félőrülten rohan az alagsor felé fegyverrel a kezében, fehér Security felíratos mellényben, és hozzá passzoló baseball-sapkában. Lehet, hogy azért ideges, mert megint munkanap van. Lehet, hogy a két napos körszakálla miatt. Már megint nem volt ideje borotválkozni. Lehet, hogy amiatt a hangoskodás miatt, ami felrázta álmos elmélkedéséből, amit már megint munkaidőben, a biztonsági kamerák képeit közvetítő Secu-szobában töltött... De lehet, hogy a csőposta-vezetékből kivágódó henger, és annak hajszálpontos találkozása Jeff mellkasával, na lehet hogy ez ingerelte fel.
 Abban az átkozott hengerben nem állt sok minden. Csak egy elsőfokú riasztás... Valaki kinyitotta az alagsori gőzelosztó termet, ID-je alapján egy Japán kölyök, és felrobbantotta a főcsövet. Az elszabadult nyomás végigterjedt a többi csövön is. - Furcsa - gondolta Jeff - Lehet, hogy ezért rohannak a munkások kifelé a szervízaknából... Végre, legalább egy pár fő benntmarad... - Nem, Jeffnek nem voltak problémái a ferdeszeműekkel. Naponta legalább kétszer elmondta ezt magának. Határozottan nyugtató hatással volt magára.
 A robbantást követő fél óra alatt az épületet 90%-ban kiürítették. Tekintélyes munka lehetett, hiszen a székház legalább 60 emelettel rendelkezett, és a föld alatt is voltak szerelőműhelyek, laboratóriumok, géptermek, és - a Japcsik - elmélkedett biztonsági őrünk. Azonban hála az új belső égésű gőzlifteknek, az emberek hamar, szinte kirepültek az épületből. így bennt nem maradt más, csak a biztonsági-szolgálat, és a lehetséges bűnelkövető. És persze az alagsori káoszban tengődő kétkezi munkások.
 Tehát Jeff az alagsorba tartott. Az egyetlen probléma, hogy valami más is meghibásodott, ugyanis a liftek leálltak. ( Vagy leestek, de ember szerencsére már nem tartózkodott bennük... ). Jeff az 54. emeleten jár... A Secu-szoba valószínűleg nem került jó helyre.

- - -

Az öreg egy zuhanytálca közepén feküdt, üveges szeme a rozsdamarta lefolyóra szegeződött. A nyakán szúrt seb, egy egészen vékony kis rombusz, amiből robbanásszerűen lövellhetett ki a tesmeleg vér. Chen így talált rá a holttestre. Azonnal eszébe ötlött, hogy értesíti a biztonságiakat, ezért elkezdte keresni az igazolványait. Csakhogy a holmija összetúrva feküdt a nyitott szekrény lábánál, mágneskártya nélkül pedig a kijárat nem nyílik... Marad a csőhálózat. Azonban nem lehetett biztos abban, hogy barátja gyilkosa merre hagyta el a termet... így a vasdarabbal a kezében, és egy zseblámpával az oldaltáskájában (ez utóbbit az egyik szekrényből vette ki, neki most nagyobb szüksége lehet rá, mint a gazdájának) elindult a szervízalagúton.
 Az irányokkal nem igazán volt tisztában, de azt tudta, hogy vezet egy út a gőzliftek alá, és az ottani lift-létrán felljebb tudna mászni egy emeletet. Ha leállítja a lifteket, persze. Vagy pedig az elosztó-szobából leadhat egy csőposta üzenetet, az biztos beválik... így az elosztóba indult.
 Egy boltíves, félkör-mennyezetes termen keresztül vitt az út. Azonban ebben a teremben tárolták az M.S.E.-tudósok a veszélyes hulladékot, és, hogy ne maradjon meg sok lim-lom, ezeket a terem közepén lévő, 12m-átmérőjű tárológödörben helyezték el, némi kis királyvízzel vegyítve... garantáltan nem maradt a koszból semmi... A falakon halvány gázlámpák pislákoltak, a tároló felett massziv fémhíd vezetett át. Legalább is masszívnak volt tervezve... Chen már fél úton tarthatott, amikor egy hirtelen jött légáramlat majdnem lerepítette az ingét. Az ezután köbetkező hangrobbanástól azonban, -az ingjével együtt- így is hátraesett, és feje egy tompa kongással nekiütközött a tároló korlátjának. A híd vészesen megcsikordult, és hangos ropogás következtében az egyik vége lassan partot engedett, és belecsúszott a sárgásbarna löttybe. Ekkor az egész híd megindult. Ő a korlát után kapott... még akkor is szorongatta a korlátot, amikor egy órával később a security-csapat megpróbálta kiemelni testének maradékait a folyékony káoszból. Azonban ennek már nem volt tudatában.

- - -

Jeff már az elsőn járt, amikor újabb robbanás rázta meg az épületet. A falakon a csövek megadták magukat, a forró nyomású gőz égette a bőrét. Szemét lecsukva, vakon botorkált tovább. A félemelet után kijutott a földszinti helyiségbe... Ez szerencsére már tágasabb volt a lépcsőháznál, így a hőmérséklet is elviselhetőb volt. Az alagsori lejáratból vastag fekete füstkígyó kúszott elő... A biztonságiőr erre indult tovább.

 Egy fekete köpeny repült el a hirtelen kitört légnyomás változás miatt. A merénylő egy korlátba kapaszkodott, mögötte lángtenger zárta el az utat az alagsor további részeibe. Bal karjából vér csöpögött, de ő mintha észre sem vette volna. Lassan, csoszogva elindult előre... A liftaknák felé. A liftek már nem jártak, így szabad útja nyílt a felfelé vezető vészkijáratokhoz... A másodikig létrafokról létrafokra húzta magát, onnan, az ajtót kinyitva a lépcsőházban haladt tovább. Speciális szemüvege miatt szemét nem zavarta a gőz...

 Belépve a kör alakú terembe először az égett hús szagát érezte meg. Azután a kép is eljutott az agyáig... Egy fiatal Japán munkássrác lógott egy meggörbült vascsőről, bele a veszélyes-hulladék tárolóba. A srác bal lába teljesen, a jobb félig eltűnt a sistergő elegyben... Már nem lehetett eszméleténél, az, hogy életben van-e, szintén kérdéses volt... Az adóvevő ott volt az övére erősítve. A segítség hamar a helyszínre ért...

 A lépcsőfordulóban halvány vércsík piroslik. Egy tenyérnyom a falon. A fekete ruhás alak tovább vonszolja megfáradt testét a lépcsőkön. Az alsóbb szintekről kiabálás, és a segítség megérkezése álltal okozott zajok szűrődnek fel, Fém fémnek ütődik, fűrészek dolgoznak. Az utolsó fordulóban résnyire nyílt ajtó árválkodik. Rövid szellő. Emberünk kikerül a tetőre.

 A Biztonsági-szoba kamerája egy egyre halványodó hőképet mutat a megszámlálhatatlanul sok kijelző egyikén. Egy ember lassan a tető széle felé vonszolja magát. Egy másik kamera egy fiatal Japán férfi medencéből való kimentését közvetíti... Ujjabb robbanás, az adások megszűnnek.

 - A feladatom bevégeztetett -
A tetőről jól kivehetőek a rendőr- és tűzoltóautók. A szirénák sivítása elnyomja egy fekete kabát suhogását. Zuhanás, csend. Csak csend.

2057 - Február - 27 --- Prológus

 Éjszaka. Hideg, és fémes. A látkép mennyei, a város gőzén átszűrődő neonreklámok megvilágítják környezetét. Ónos eső kopog a régies, fekete bőrkabáton. Ugrás... sötétség.

 "Most kaptuk a bejelentést, hogy éjszaka, kb. hajnali kettő és kettő óra tíz között egy középkorú férfi leugrott az M.S.E. épület tetejéről. Az ok nem ismert, az M.S.E. igazgatósága tagadja, hogy az illető az ő alkalmazásukban állt volna. Mint ismeretes, az M.S.E. székházában tegnap szabotázsakció történt, lehetséges, hogy az eset összekapcsolható az öngyilkossággal. Gyilkoság lehetősége kizárva, a hőkamerák felvételei alapján csak egy személy tartózkodott a tetőn. És most belföldi híreink következnek. Északon ujjabb útblokádok várhatóak, ..." 

 - Öngyilkosság itt, pont a székházban? Ez azért elég abszurd, nem? - A megszólaló fiatal, barna titkárnő. Éppen ebédszünet van, a dolgozók az épület éttermi negyedében tartózkodnak. Büfé, tévé a sarokban, három fő beszélget.
 - Biztos betett a lelkének a tegnapi akció... Én is eléggé meglepődtem, amikor a mindent elöntő gőztől levegőt sem kaptam... -
 - Piszok szerencsés volt az a balek... pont a fő ellátócső mellett robbantott. Ha nem lett volna akkora túlnyomás... Semmit sem lehetett látni. Még jó, hogy lelépett. -
 - Jó? Mi van veled? A te fizetésedből fogják levonni a kárt! -
 - Az enyémből ugyan nem. Én túl jóban vagyok az osztályvezetővel. -
 - Te minden férfival jóban vagy, Jenn. Ezen már meg sem lepődöm. Ki volt az a férfi, akivel egy hete láttalak? Olyan jellegtelen volt, már bocs a kifejezésért...

A "Világ" - avagy bevezető

 A 21. században vagyunk. Nagyvállalatok uralják a világot, hierarchikus felépítésükön belül hivatalnokok harcolnak a felljebbjutásért. A szegények és gazdagok közti határvonal élesebb már nem is lehetne, a bűnözést nem lehet visszaszorítani, a közbiztonság, mint olyan, nem létezik.
 Létezik viszont sok, bár igen gazdaságtalan energia. A gőzé. Mióta James Watt feltalálta a gőzgépet, minden technikai ujdonság a levegő erejét használja ki működéséhez.  A gond csak az, hogy a gőz előállítása tüzelőanyagot igényel -> ennek meg is lett az eredménye. A légkör szennyezett, és szinte mindenre ujjnyi vastag koromréteg rakódik. Nappal is sötét van, a növények élettere így kissé visszaszorult... Ezt az energiát egy óriásvállalat, az ú.n. "M.S.E" (Modern Steam Engineering) tartja kezében. Így tulajdonképpen ők irányítanak mindent, a politikát  a kereskedelmet, a közlekedést, és magukat a gazdagokat is ők tartják a markukban.
 A szegények közben ebből mit sem éreznek, ők a gazdagok szemetén élősködnek, szinte az anarchiáig süllyedve, olyan társadalomban, ahol csak az erő, az ügyesség, és a leleményesség tarthat életben, a gyenge kihullik, az erős pedig nap-mint-nap megküzd az életéért.

 A hidraulika, és a gőzgépek miatt a mechanika kissé más formát öltött, mint az megszokható lenne. Azonban ez nem gátolta meg a többi tudományág fejlődését, így a Biotechnológia terén hatalmas áttöréseket értek el a kutatók. A rák már a múlté, azoknak, akik ezt meg tudják fizetni. Új, biológiai fegyverek kerültek kifejlesztésre, tiltott emberkísérletek folynak, rejtett zugklinikákon. Az egyik ilyen klinika természetesen az óriásvállalat kezében van, azonban ezt még nem sikerült rábizonyítani...